Transzformer

Négyen lakunk itt a Kavics utcában a második emeleten. Az Apu, az Anyu és a gyerekek,név szerint Ferke és Panka. Ebből a Ferke vagyok én, hiszen a Panka még olyan kicsi, hogy olvasni sem tud, írni meg pláne nem. Régebben velünk lakott Kormi is, aki egy cica volt, de elütötte egy autó. Anyu azt mondta, ha megint lesz cicánk, majd nem engedjük ki a lakásból. Már nagyon sajnálom szegényt emiatt, pedig még nem lett. A családhoz tartozik Nagyapó is, aki Apunak a papája, és a Nagyi, aki meg Anyunak a mamája. Ők nem laknak velünk, sőt egymással se, pedig Apu szerint jól összeillenének.

Ez itt a naplóm. Ez olyan valami, amit lányok szoktak írni, de hát a Panka még kicsi hozzá. A napló arra való, hogy leírjam az érdekes dolgokat, amik velünk történnek. Azért, hogy ne felejtsük el azokat.
Ma a farsangról fogok írni, ami tegnap volt, és lehet, hogy ezt pont jobb lenne gyorsan elfelejteni. Anyu szerint viszont, ha most leírom, és aztán jól elteszem, akkor húsz év múlva nagyokat fogok derülni rajta. Hát nem tudom. Azt sem, hogy mit fogok ebben viccesnek találni, meg azt sem, hová tegyem a naplót, hogy húsz év múlva meglegyen.
Az egész úgy kezdődött, hogy Panka hétfőn este a vacsoránál közölte, hogy pénteken farsang lesz az oviban, és ő nem akar csiga lenni. Mert tavaly a kiscsoportban csiga volt, és a Detti kicsúfolta.
-Jól van, édesem, felőlem lehetsz hercegnő is, mint az összes többi lány a csoportban – mondta anyu.
Mire a Panka közölte, hogy ő „hencegnő” sem akar lenni, hanem a Renivel és a Bogival megbeszélték, hogy iskolás lányok lesznek. Ennek Anyu nagyon megörült. Szerintem azért, mert azt hitte, könnyű lesz jelmezt csinálni. A tavalyi csigaházat meg már úgyis kinőtte a Panka.
-Ez nagyon jó ötlet, édesem – felelte Anyu. – És mégis, miféle jelmezre gondoltatok?
-Mosztörháj – mondta Panka, amit Anyu először nem értett, Apu meg másodszor sem. Nekem kellett elmagyarázni, hogy van egy szörnysuli, ahová vámpírlányok meg hasonlók járnak. És hogy ez szombat délelőtt van a tévében a transzformersz után. Persze Anyuék szombat délelőtt nem néznek tévét, úgyhogy kerestünk gyorsan képeket a neten.
Anyu, mikor meglátta Draculaura képét, teljesen megdermedt, sokáig bámult maga elé, aztán azt kérdezte:
-És mi lenne, drágám, ha mégis csiga lennél?
Ezután a Panka órákon át bömbölt, és csak akkor nyugodott meg, amikor Anyu azt mondta:
-Ez az Operetta egész csini a piros hajával.
Szóval jó későn volt már, mire végre én is sorra kerültem, és elmondhattam, hogy nálunk is lesz farsang a suliban. És hogy épp most találtam ki, mi lesz a jelmezem.
-Vámpírfiú? – kérdezte Anyu.
-Vízihulla? – kérdezte Apu.
Nem tudom, miért hiszik a szüleim, hogy egy szinten vagyok a pisis kishúgommal.
-Transzformer – jelentettem ki büszkén.
Anyu jó ötletnek találta, Apu viszont nem annyira, de ez a családi munkamegosztás miatt van. Ami abból áll, hogy Anyu csinálja a Panka jelmezét, Apu meg az enyémet.
-És ezt mégis hogy akarod kivitelezni? – kérdezte Apu.
-Felmegyek a farsangon robotjelmezben a színpadra, és ott átváltozom versenyautóvá – feleltem. Szerintem egyébként elég egyértelmű, hogy kell transzformernek lenni.
-Hát, ha ez sikerül, akkor én lehidalok – mondta erre Apu.
Erre azt feleltem, hogy én fogok lehidalni, legalább is négykézlábra állok, és úgy lesz belőlem autó.
Másnap lementem Apuval a tárolóba, mert van ott egy nagy láda, amire rá van írva, hogy „SZELEKTÍV PAPÍR”. A szelektív biztosan azt jelenti, hogy vastag, ugyanis mindenki ebbe rakja bele a kartondobozokat. Sajnos alig volt benne valami, mert karácsony után kiürítették.
-Kellene még egy nagy tévédoboz – sóhajtott Apu, mikor mindent összeszedtünk.
Próbáltam célozni rá, hogy a tévénk már elég öreg, és nem is háromdés, de Apu csak annyit felelt, hogy „Jó az még”.
Aztán valami még az eszébe juthatott, mert megfogta a vállam, nagyon a szemembe nézett, és szótagolva azt mondta:
-És nem szeretném, ha éppen most romlana el.
Akkor azt kezdtem fejtegetni, hogy tulajdonképpen bárki vehetne a házban új tévét. Egyszer például alattunk a Simonék azért vettek új tévét, mert nálunk csőtörés volt, és a régi beázott. De Apu ezt az ötletet sem engedte továbbgondolni.
-Meg aztán, mióta lapos tévék vannak, egy tévédoboz már nem is olyan nagy, mint régen –zárta le a témát Apu.
Ebben igaza is volt. Legalább kettő kellett volna belőle, ami tényleg sokba kerül, még akkor is, ha nem háromdés. Szóval már-már nem lettem transzformer, de éppen kedden bedöglött a Konrádék hűtőládája, és így minden megoldódott. Kész szerencse, hogy a lapos hűtőládát még nem találták fel.
Mivel kedden Apu későn jött haza, egyedül vágtam bele a jelmezgyártásba. Ennek az lett a vége, hogy az asztalterítőbe is egyedül vágtam bele, és Anyu sikítozott.
Nem haladtam túl jól, a ragasztásig és a festésig nem is jutottam el. Anyu örült, hogy annyival is kevesebb kárt okoztam a lakásban. Ő közben simán megvarrta a Pankának a flitteres szörny miniszoknyát.
Apu nagyon fáradtan jött meg, belerogyott a fotelba, és azt mondta:
-Végem van, egész álló nap lemosható piros hajfesték után kajtattam.
Ami nem igazság szerintem, mert neki a transzformer készítés lett volna a dolga.
Azért lefekvésig összeraktuk a jelmezem, és még a Panka is azt mondta, hogy „Jé, robot”. Aztán négykézlábra álltam, és a Panka azt mondta, hogy „Jé, robotkutya”. Ebből éreztem, hogy nem teljesen stimmel a dolog.
Azt találtuk ki, hogy a hátamon lesz egy laposabb doboz, amibe belepréseljük a Panka nagy fehér plüssmackóját, az Anyamacit. És amikor átváltozom autóvá, akkor majd meghúzok egy madzagot, amitől kinyílik a doboz teteje. Akkor felemelkedik az Anyamaci, és ha a kezében lesz egy kormánykerék is, akkor mindenki látni fogja, hogy autót vezet. Amiből majd rájönnek, hogy akkor én egy autó vagyok.
Szerdán fel is erősítettem a robot hátára a dobozt, mintha az egy energiacella lenne. Apu, mikor hazajött, rögtön észrevette, hogy nem spárga van hozzákötve.
-Mert úgy kell látszania, mintha magától nyílna ki – magyaráztam.
-És megtudhatnám, honnan szedted a damilt? – kérdezte Apu szigorúan.
Bevallottam, hogy a horgászbotjáról vágtam le, úgyis rájött volna, legkésőbb a nyáron. Végül nem kaptam ki, mert Anyu bejött, és mondta, hogy ő már összeszidott ma. Apu meg úgy gondolta, ő úgysem tudja az Anyut felülmúlni.
-És anyádtól miért kaptál ki? – kérdezte Apu.
-A transzformer szemei miatt – feleltem.
-Miért, milyenek a transzformer szemei? – gyanakodott Apu.
-Hát olyanok, mintha kamerák lennének, vagy távcsövek.
Apu idegesen szaladt a szekrényhez, de szerencsére a videokameráját a helyén találta. Igazából én csak két vécépapír gurigát használtam el, annak is csak a közepét. Anyu attól lett mérges, hogy bement a vécébe, és felbukott egy halom letekert papírban.
Csütörtök reggel Apu nehezen kelt fel, mert egész éjszaka ragasztott. Az mindenesetre tény, hogya Panka jelmeze is kész volt, meg az enyém is. Anyu kijelentette, hogy ez csoda, mert szerinte a farsang előtti nap szokott a legőrjítőbb lenni. Aztán estére Anyu megtudta, hogy csodák nincsenek.
Panka sírva jött haza, mert a Reni beteg lett, és nem volt oviban. Délutánra pedig a Bogi is belázasodott, mert végre ő játszhatott azzal a pónival, amit a Reni egyébként nem ad oda neki. Anyu szerint még így sem kapta volna el a Bogi a bacilust, ha nem szopogatja a póni fejét. Amit a Reni is szopogatni szokott.
Szóval a Panka közölte, hogy egyedül nem lesz Operetta, mert úgy nincs értelme. És Anyu először úgy tett, mintha nagyon bánkódna, aztán egészen felvidult, és azt mondta.
-Tudod, mit drágám? Leszedjük a flittereket, és Piroska leszel. Úgyis az egész ruha piros. Csak a hajadat nem kell pirosra festeni, viszont kell egy piros sapka.
Panka még egy darabig próbálkozott, hogy a Piroskának lehetne a haja is piros, és Anyu hosszasan magyarázta, hogy nem lehet. Apu rövid magyarázatai általában hatásosabbak.
Mikor végre a húgomat lerendezték, akkor látták csak Anyuék, hogy én is magamba vagyok roskadva. Gondolták, hogy ez nem a Panka miatt van, ezért megkérdezték, mi bajom.
-Az van, hogy most derült ki, hogy a Brúnó is transzformer lesz – feleltem mogorván.
-És ez olyan nagy baj? – kérdezte Anyu. – Majd a zsűri eldönti, kinek a jelmeze a jobb.
El kellett magyaráznom, hogy a Brúnónak az apja esztergályos, a bátyja meg programozó. És a Brúnó már beharangozta, hogy fémvázas robotjelmeze lesz, amit villanymotorok fognak mozgatni, és az egészet egy mikrocsip fogja vezérelni.
-Kötve hiszem, hogy meg tudják csinálni – mondta Apu.
Eszébe juttattam, hogy az én jelmezemre ugyanezt mondta.
-Figyelj, Ferke – mondta ekkor Apu. – Amikor olyan kicsi voltam, mint te, egyszer Pinokkiónak öltöztem. És azon a farsangon volt még rajtam kívül két Pinokkió, sokkal jobb jelmezekben, mint az enyém. Mégis én nyertem a jelmezversenyben, és tudod miért?
Fogalmam sem volt,de Apu nem is várta, hogy én erre majd válaszolok, hanem mondta tovább.
-Úgy volt, hogy mind a hárman egyszerre felmentünk a színpadra, és a Lola néni mind a hármunktól megkérdezte, szeretünk-e iskolába járni. Amire a többiek azt mondták, hogy igen, én meg azt, hogy nem. És hozzátettem, hogy csodálom, hogy nem nőtt meg a többiek orra.
Itt Apu észrevette, hogy nem vagyok képben Pinokkióilag, hát elmagyarázta, hogy ha Pinokkió hazudott, megnőtt az orra.
-Nem szerettél iskolába járni? – kérdeztem csodálkozva, mert eddig fordítva tudtam.
Apu megvakarta a fejét, aztán olyasmit kezdett mondani, hogy de ő igen, nagyon is, csak akkor ő Pinokkió nevében válaszolt. Aki viszont nagyon nem.
-Végül adtam Lola néni kezébe egy pálcát, hogy legyen ő a kék tündér, és érintsen meg. Ő a fejemre koppintott a pálcával, mire én levettem a Pinokkió álarcomat, és ugrálni kezdtem örömömben, hogy igazi kisfiú vagyok. Szóval a jelmez önmagában nem minden, csak azt akartam mondani.
Nem tudtam Apuról eldönteni, hogy igazat mondott-e, vagy csak kitalálta az egészet, hogy engem vigasztaljon. Pedig tudni szoktam.
Most már sajnos elértem a péntekhez, és muszáj leírnom, mi történt a tegnapi farsangon. Ami nem indult rosszul, mert a Brúnónak nem voltak villanymotorjai. Az ebédlő végében volt a színpad, felment a Brúnó, a kezei meg a lábai be voltak csavarva alufóliába. Aztán elmondta a mikrofonba, hogy ő Optimusz fővezér. Alig lehetett érteni a vödörtől a fején.Végül nem is alakult át semmivé. Szerintem azért nem, mert mikrocsipje sem volt.
Annyira már nem is izgultam, mikor sorra kerültem. A baj csak az volt, hogy a vécépapír gurigákon keresztül alig láttam valamit. Talán mégis jobb lett volna a videokamera.
Így aztán nem vettem észre a mikrofon zsinórját. Megbotlottam, és véletlenül meghúztam a damilt, amitől kinyílt a hátam, és kirepült hátrafelé az Anyamaci.
Hallottam, hogy mindenki nevet a teremben, de szerencsére nem láttam semmit a lyukakon keresztül. Mire odaértem a mikrofonhoz, az egyik lábamról már elhagytam valahol a dobozt. Azt kellett volna bemondanom, hogy „Most pedig átalakulok egy szuper autóvá”, de éreztem, hogy nem lesz olyan szuper. Ezért ezt mondtam:
-Most pedig meglátjuk, mivé is tudok átalakulni.
Gondoltam, valami majd csak lesz, ha más nem, legalább egy robotkutya.

Mikor leguggoltam, hallottam, hogy a ragasztó szalagok megreccsennek. Ez azért volt, mert a maradék jelmezem fennakadt a mikrofon állványon. Még rántottam egy utolsót a damilon, amitől az egész állvány rám dőlt. A mikrofon miatt olyan ropogás hallatszott, mint amikor a transzformerek felrobbantják a Földet. Valahogy négykézláb kimásztam a papírkupac alól, és ott álltam teljesen jelmeztelenül. Vártam, hogy a közönség kifogy a nevetésből, de nem akart kifogyni. Olyan szörnyű érzés volt, hogy simán elcseréltem volna egy iskolai fogászattal. Mondjuk az is igaz, hogy ennyien engem még soha nem fényképeztek egyszerre. Már éppen ki akartam szaladni, mikor rájöttem, mit kell csinálni. Megkerestem a földön a mikrofont, felemeltem, és azt mondtam:
- Szóval én egy Pinokkió-transzformer vagyok. Az előbb még robot voltam, de most átváltoztam igazi kisfiúvá.
Nehéz elhinni, de hirtelen mindenki úgy kezdett tapsolni, mintha legalább is bejelentettem volna, hogy feltaláltam a vízzel működő autót. Tényleg, kár, hogy nem találtam fel. Még egy papír autót sem sikerült.
 
A jelmezversenyben végül második lettem, amiben az volt a legjobb, hogy a Brúnó nem nyert semmit. Apunak is igaza lett, hogy a jó jelmez nem minden. Azt azért el kell ismernem, a Szilvási Réka, aki végül első lett, nagyon jól nézett ki a pingvin jelmezben. Más kérdés,hogy nekem a Réka még sokkal jobban tetszik, amikor nem pingvin. De ez egyelőre titok.
Mindenesetre most egy időre elment a kedvem a farsangtól. Jövőre biztosan nem öltözöm be. Vagy ha mégis, akkor inkább csiga leszek.

Mikor Anyu elolvasta, azt mondta: - Nagyon jó, Ferke, de a végére mindig kell írni tanulságot.
Utánanéztem, mi az a tanulság. Az olyan valami, hogy két mondatban benne van az egész történet lényege. Így aki azt elolvassa, az a történetet ki is hagyhatja. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább nem írok tanulságot.