Csesznák András: Locsoló Versek

A mesesarok fejlesztőinek húsvéti ajándéka ez a csokor locsoló vers, amit most 10-14 éves tanulók rajzai színesítenek.  A rajzokat készítették: Dietz Annamária, Baross Kata, Bódog Julianna, L.Júlia, és persze Simon Dorka. Húsvéti mesénkhez Lakatos Lídia készítette az illusztrációkat. /A képeslapok saját magán gyűjteményből kerültek ide. /
Igyekeztünk hosszabb, rövidebb, gyerekek és felnőttek számára is választható verseket megosztani.

 

A versek igazi értékét a szeretet adja, az a szeretet, amellyel íródtak az elmúlt évek során, és amely szeretettel most közkinccsé tesszük őket.

 

Legújabb locsoló versek

I.

Megkérdeztem tegnap éjjel
Fenn a kerek Holdat:
 „Kihez menjek locsolkodni
Legelsőnek holnap?”

 

Mosolygott a jó öreg, és
Megsúgta a választ:
„Az a helyes, ha mindenki
Szíve szerint választ.”

 

Az én szívem virágoskert
Százféle virággal,
Hogyha rajtuk végignézek,
Lelkem vígan szárnyal.

 

Rátaláltam közöttük a
Legszebb rózsaszálra,
Hozzá jöttem ma elsőként
E takaros házba.

 

Szép rózsaszál, köszönöm, hogy
Versem meghallgattad!
 Kérlek, hogy a locsolást is
Szívesen fogadjad!

 

II.

 

Mesesarok fényképe.

Szombaton az erdő szélén sétáltam,
Megpihentem egy fa alatt déltájban.
Elaludtam, de a lárma felkeltett,

Kinn a réten öt kis nyuszi hempergett.

Ugrándoztak, kergetődztek, játszottak,
Bundájukon színes foltok látszottak.
Munkájukkal éppen akkor végeztek,
Megfestettek hímes tojást kétezret.

Felpakolták mindet egy nagy szekérre,
Kértem egyet káposztáért cserébe.
Azt felelték, adnának, de nem lehet,
Minden tojást most húsvétra festenek.

Elviszik az éjszaka a kertekbe,
Összeszedik a leányok reggelre.
Kiteszik egy kosárban az asztalra,
Aki locsol, ajándékul azt kapja.

Kedves lányok, szedtem lábam, itt vagyok.
Hoztam néktek az erdőből harmatot.
Hajatokra meleg szívvel öntözöm,
Hogyha ezért tojást kapok, köszönöm
.
 
III.
 
Mesesarok fényképe.
 
Mikor reggel felébredtem,
szaladtam a mezőre.
Pipacsot és zsályát szedtem,
nagy csokor lett belőle.

Mellettem egy nyuszi nyargalt,
odébb bárány bégetett.
A magasban gólya szárnyalt,
átszelte a kék eget.

Lepottyantott egy nagy tojást,
színes héja megrepedt.
Beleültem, s patak habján
utam ide vezetett.

Így volt, ahogy elmeséltem,
akár hiszed, akár nem.
A virágból nektárt főztem,
itt van egy kis üvegben.
 

Húsvét van!

Húsvét van, tavasz van, nyiss hamar ablakot!
Gyere ki és élvezd a szikrázó napot!
Sugara cirógat, mint anya gyermekét,
Érzed-e orcádon a Teremtő kezét?

Élet kél az égben, s lenn a lábad alatt.
Ébredő virágok, zsibongó madarak.
Hunyd le szemed, s szívd a bódító illatot!
Húsvét van, a világ újra feltámadott!


 

 

Húsvéti mese 

 

Történt, hogy a tavasz nagyon sokat késett,

Metsző fagyos szelek járták a vidéket.

Didergett a város, hó lepte a falut,

Mert a tavasz tündér nagyon mélyen aludt.

Valami ébresztőt ki kellett találni,

Elindultam hozzá szerencsét próbálni.

 

Az üveghegyen túl a házához értem,

Nagy réz trombitámmal az ágyához léptem.

Füle mellett zengett az ébresztő nóta,

Még a halottak is feltámadtak volna.

De a tündér fejét párnájába fúrta,

Takaróját egész a fülére húzta.

 

Egy nagy pávatollat akkor előkaptam,

Orrát, nyakát, talpát azzal csiklandoztam.

Gondoltam ennek majd meglesz a hatása,

Táncra perdült volna az is, aki sánta.

De a tündér épp csak egy nagyot tüsszentett,

Befordult a falnak és tovább szendergett.

 

Mit tehettem volna, a kúthoz futottam,

Egy vödör friss vizet a mélyből felhúztam.

Ez a legjobb gyógyszer, annak, aki kába,

Jéghideg víz zúdult a tündér nyakába.

Felriadt őkelme mély álmából végre,

Hétszínű szivárvány szökött fel az égre.

 

Ha van itt valaki, aki álmos fáradt,

Fülébe húzhatom ébresztő nótámat.

Akinek szemére rátapad az álom,

Tollammal a talpát jól megbirizgálom.

Nem mulasztottam el hideg vizet hozni,

Ezért most megkérdem: szabad-e locsolni?

 

Régebbi locsoló versek

 

I.

Itt a tavasz, lágy szellő
futkos a fák között,
Minden erdő, minden rét
szépen felöltözött.

Virág nyílott százféle,
hetedhét határon,
A legszebbet, azt mondták,
e házban találom.

 

Drágakő a levele,
kelyhe aranyból van.
Azért jöttem ma ide,
hogy őt meglocsoljam.

 

II.

Nyusziháton lovagolva messze földről jöttem,
ahány lánnyal találkoztam, mindet megöntöztem.
Ne féljetek, nem maradhat ki a jóból senki,
Locsolásért szere
tnék egy piros tojást csenni.

 

 

III.

Gyertek ide kisleányok, ne álljatok távol!
Meglocsollak titeket, mint a tavaszi zápor.
Kivirultok ettől, akár a kerti virágok,
Cserébe a locsolásért ajándékot várok.

 

IV.

Zölderdőben jártam a múlt héten,
Kék ibolyát kerestem a réten.
De fehér és fagyos volt az erdő
Eltakarta a napot a felhő

 

Egyszer csak egy fehér nyuszi, hip-hop
Bokor mögül a tisztásra ugrott.
Mancsaival feltörte a havat,
Füleivel langyos szellőt kavart

Felszakadtak az égen a felhők,
Napsugár ragyogta be az erdőt.
Mardárkórus zendült minden ágon,
Friss harmat csillant meg a virágon.

 

Pár csepp virágillat itt van nálam,
Kék ibolya virágján találtam.
Hajatokra öntöm, ne bánjátok!
Örök tavasz köszönt ezzel rátok.

 

 

V.

Nézd a felhők mögül vajon mi kandikál?
Csalafinta fénylő tavaszi napsugár.

 

Csitt, az ágak között halkan mi suhan át?
Tavaszi szél hozza friss virág illatát.

 

Hát méhecske mit kutat a kertben?
Mézet gyűjt a piros tulipán kehelyben

 

S tudod-e a lányok miért oly vidámak?
Hiszen te is tudod, locsolókra várnak.

 

Ne is késlekedjünk kérdezzük meg végre.
Szabad-e locsolni húsvét örömére?

 

VI.

Van a nagyvilágnak négy örök csodája.
Hajnali harmatos fűnek suhogása,
Tavaszi zápornak pergő kopogása,
Frissen fakadt forrás zengő zubogása.
Erdei kis patak csörgő csobogása.


Hajnali harmat titka a szépségnek.
Zugó záportól lesz sudár, magas termet.
Friss forrás jutalma egészség és erő.
Csobogó csermelyé nyugalom és derű.

 

Ha az összes kincsre mind egyszerre vágysz ma,
Nekem elhiheted, nincs szükséged másra,
Mint  húsvét reggelén egy nagy locsolásra.

 

 

 

Locsoló versek nagyobbaknak

 

 

I.

Azt  olvastam ma reggel az interneten,

Hogy ezentúl a locsolás ingyen legyen.

Nem jár érte piros tojás, csoki csibe

Pálinkából is ezentúl csak kicsike.

 

 

Nem bánom én, ajándékot úgyse kérek,

Hisz a lányok errefelé olyan szépek.

Nagy örömmel  teszem, ami az én dolgom,

Csak azt mondjátok meg, szabad-e locsolnom?

 

 

 

II.

Azt ígérte nekem a húsvéti nyuszi,

minden locsolónak jár a lánytól puszi.

Nem tudom igaz ez, vagy ostoba tréfa,

Ezért megfogadtam, kinyomozom én ma.

Van is a zsebemben erre való holmi,
Csak egy kérdés maradt: Szabad-e locsolni?

 

 

keress minket a facebookon is