December 1.
Mikulás hete
1.
Szállingózott kinn néhány hópihe.
Egy a vadrózsabokorra hullott,
egy a járdára, s egy éppen ide
a hajamba. Jelezték, hogy a tél,
habár komótosan, lassan kullog,
hamarosan mégiscsak ideér.
December 2.
A Mikulás kész az utazásra,
már összepakolt a jó öreg.
Jaj, ha nem lesz hó, a varázsszánja
hogyan fog siklani, nem tudom.
Hiszen a Mikulás mégsem jöhet
biciklivel, vagy autóbuszon.
December 3.
Kora reggel ablakomnál ki kopog?
Hé, Mikulás! Ugye te vagy ott?
Vagy az egyik rénszarvasod toporog?
Ó nem, várni kell még pár napot.
Csak két apró madárka zajong.
Csipegetik a párkányra szórt magot.
December 4.
Hóember áll kinn a kert elején,
Orra répa, szeme feketeszén.
Fegyvere csak egy rossz seprű ugyan,
így őrködik, mikor leszáll az éj,
s látja, amint egy fénylő szán suhan
a csillagok szikrázó tengerén.
December 5.
- Jön már a Mikulás? Úgy várom!
- Az imént látták őt Újváron.
- De hisz az annyira messze még!
- Neki egy éjszaka épp elég.
Biztosan ideér hajnalba’,
Tedd ki a csizmád az ablakba!
December 6.
Tegnap éjjel, nem is vitás
eljött hozzám a Mikulás.
Házunk előtt megállt a szán,
jeges nyomát a hóban hagyta.
Ablakomban prémes csizmám
ezernyi jóval telerakta.
Kaptam csokit rengeteget,
szaloncukrot nem keveset.
Narancs gurult elő kettő,
virgács is volt, három vessző…
Hiába, előtte nincs titok,
minden rosszaságomról tudott.