Borzas Feri szerelmi gyötrődése a 3.b-ben

Amikor belépek reggel az osztályba,
minden barátomnak fülig ér a szája.
Nyomban sugdolódznak, folyton az a téma,
hogy szerelmes belém a  Szilvási Réka.

Gúnyolnak, csúfolnak szünetben emiatt,
hülye leveleket kapok óra alatt.
Pedig nem is igaz, nem jövök be nála,
Marci nevét írta minap a padjára.

Marci egy nagy tuskó, icipici aggyal,
nem értem mit eszik rajta ez az angyal.
Réka nála százszor különbet érdemel!
Igaz, mindez engem cseppet sem érdekel.

Nem igéz meg mélykék szeme csillogása,
nem ráncigálom meg copfját, ne is várja.
Hiába szép hosszú és formás a lába,
ettől ő még nálam nem rúghat labdába.

Csak a cikizésnek lenne most már vége,
bár fény derülne a buta tévedésre.
Elmondom mi történt, hogy mindenki lássa,
ki is valójában Réka választása.

Múltkor az ebédnél, míg elnézett félre,
Marci marék sót szórt Réka levesébe.
Réka ezután őt jól sípcsonton rúgta,
már ebből is látszik, hogy belé van zúgva.

Mert a női elme másként gondolkozik,
aki tetszik neki, azzal hadakozik.
Hej, ha a gyomromba öklözne egy nagyot…
Bár mindegy, hisz belé szerelmes nem vagyok.

Szóval, ebéd után, csak hogy ne éhezzen,
megettük az almám Rékával kettesben.
Másnap a csokiját megfelezte velem,
de ez csupán hála, nem pedig szerelem.

Azóta a pletyka egyfolytában szárnyal,
hogy én összejöttem Szilvási Rékával.
Persze nem így történt, habár volt egy eset,
amin eltöprengtem, és nem is keveset.

Kedden Lilla, Réka, Marci és az Előd
körbe álltak egy fát kinn a suli előtt.
Fenn az ágon cirmos kiscica nyávogott,
a két fiú jó pár kavicsot rádobott.

Szólt Réka, hogy hagyják, kérte könyörögve,
de a bunkó Marci durván félrelökte.
Nem volt választásom, közbe kellett lépnem,
kizárólag csak a cica érdekében.

Marcit leteperni maga volt a mámor,
durvább volt a macskát lehozni a fáról.
Összevissza karmolt, mikor érte másztam,
csak az vígasztalt, hogy Marcit lealáztam.

Nem azért meséltem ezt, hogy dicsekedjek,
hanem mert a Réka akkor gondolt egyet.
Odalépett mellém - ezt mindenki látta -
puszit kaptam tőle, s elszaladt utána.

Furcsa, jó érzés volt, majdnem megingatott,
alig leltem meg rá a magyarázatot.
De most is azt mondom, nincs közöttünk semmi,
Marcit akarta így féltékennyé tenni.

A lányok fejébe nehéz belelátni,
bármi igaz lehet, s hazugság akármi.
Hiába oly szépek, hajuk, bőrük selymes,
nem leszek beléjük sohasem szerelmes.

Tegnap beosztottak Réka mellé párba,
s elmesélte nekem, hogy Marcit utálja.
Nem is ő írta fel a nevét a padra,
hanem mellette a Kenderesi Anna.

Van egy nagy radírom, német eredeti,
szívet faragok majd, s odaadom neki.
Ha örömmel veszi, tán jó vagyok nála,
akkor meg biztosan, hogyha hozzám vágja.

Látogasson el facebook oldalunkra is!