Az én anyukám

Csesznák András: Édesanyám

Amikor leszáll házunkra az éj,

S a csillagszemek felgyúlnak az égen,

Kicsi is, nagy is nyugovóra tér,

Csak Anyu dolgozik még serényen.

-Anyu! Fáradt vagy, pihenned kéne,

Hagyd holnapra a teendők sorát!

Szemed sem vágyik a gyenge fényre,

Anyu, ma este ne dolgozz tovább!

Így szólok hozzá, s ő rám tekint.

Mosolyog, fejét ingatja lassan.

Szeme sugárzik, karjával legyint,

s felel nekem csendesen, halkan.

- Aludni ilyenkor hogy is mehetnék?

Kaptatok vacsorát, kishúgod ágyban.

A munka sok, az idő gyerek még!

Haladnom kell a varrással, vasalással.

Holnap majd lefekszem korábban -

Ígéri, s megy, választ sem várva.

Ám odaát a hátsó kisszobában

Másnap is hajnalig pislákol a lámpa.

1981. május 3.