7. rész: Szidon
Lüke Dani a karjára ültette Taréjost. Simogatta, becézgette, csókot nyomott a bóbitájára. Taréjos nem is értette, mi végre a kényeztetés.
- Úgy örülsz nekem, Dani, mint mikor egyszer a szomszéd faluban jártam, s csak három nap után tértem haza – jegyezte meg a galamb.
- Még annál is messzebb jártál kedves Taréjosom – felelte meghatottan a fiú. – Egyenesen a másvilágon tettél látogatást. Ha ez a drága tündér és a varázsló nem segítenek, ott is tartottak volna téged örökre.
- Mi ugyan semmit sem tettünk – dörmögte Fondorfő. – Már megmondtam, hogy a halál felett nincs hatalmam. Egyetlen dolog van a világon, mely képes ezt a csodát véghezvinni, s az a tündérek könnye.
- A te könnyed, Dani – tette hozzá mosolyogva Bibi hercegnő.
A fiú zavarodottan pillantott hol a tündérre, hol a varázslóra.
- Hiszen én nem is vagyok tündér…
- De mennyire, hogy az vagy! – csattant fel Fondorfő. – Húsz esztendeje egy pöttömnyi tündérfiúcska lezuhant ide az emberek közé, s nem találtuk meg, egészen a mai napig. De most bebizonyosodott, hogy az a kisfiú él, s derék fiatalemberré cseperedett. Te vagy az a tündér, s az igazi neved Szidon, Kron és Galea fia. Milyen boldogok lesznek a szüleid, mikor majd keblükre ölelhetnek!
Alig akart Dani hinni a fülének. Nem is az dobogtatta meg a szívét, hogy ő valójában tündér, hanem az, hogy megismerheti a szüleit.
- Akkor hát tündér szüleim azok, kik álmomban gyakran körbevesznek? S azt mondjátok, eljönnek majd ők is hozzám, s találkozhatom velük?
Bibi hercegnő szívből kacagott, s kacagásától még a száraz kóró is kivirágzott a ház tövében.
- Dehogy jönnek ide, Szidon! Te jössz velünk haza, Tündérországba!
Dani arcát egyszeriben sötét felhők lepték el.
- Haza? Hiszen nekem ez az otthonom. Ismerek minden fűszálat, itt él az összes barátom. Nem csak Bozont, vagy Micó, de még az a béka is, aki a patak kövén üldögél.
- Tündér vagy, Szidon, Tündérországban a helyed!
- Talán valóban tündérnek születtem, nem tudom. De emberek neveltek fel, s mostanra emberré váltam egészen. Éppen pár órája kezet emeltem valakire, megütöttem egy bottal. Egy tündér biztosan nem tesz ilyet még az ellenségével sem.
A falubeliek eddig csendben, izgalommal hallgatták, miként dönt Dani. Most viszont úgy érezték ideje a fiút a helyes útra terelni.
- Menj velük, Dani, ne kéresd magad! – kiáltotta öblös hangján a kovács. – Meglásd, ott is elcsattan néha egy-két kiadós pofon!
- Menj csak velük, fiam! – szajkózta a plébános is. – Ott már félúton leszel a mennyország felé!
De Dani nem mozdult. A barátaira, Bozontra és Micóra pillantott, és azt mondta:
- Nem hagylak itt titeket.
Ezt hallva Bibi hercegnő leugrott a nyeregből, csípőre tett kézzel a fiú elé állt, és azt kérdezte:
- Akkor hát inkább elhagyod a jegyesedet?
Dani zavartan pillogott, nem értette, miről beszél a tündérleány.
- Úgy bizony! – erősítette meg Fondorfő. – Ti ketten jegyesek vagytok, hála Tündérország szép hagyományának, a gyűrűvetésnek. Jobb, ha tudod, fiam, nálunk sem mindenki egyenlő. A gazdag, előkelő lányokat körülzsongják a hatalomra, fényűzésre vágyó ifjoncok. A Holdköves Gyűrű varázsereje segíti a leányokat a helyes választásban. A leány elhajítja a gyűrűt, s amelyik ifjú visszahozza és a leány ujjára felhúzza, az lesz a jegyese.
Dani még mindig értetlenül bámult, Bibi hercegnő vette át a szót.
- A gyűrűt varázslat segíti a rejtőzködésben. Csak akkor fedi fel magát, ha arra érdemes ifjú kerül a közelébe. Olyan, aki tiszta, őszinte szerelmet érez a leány iránt.
- S a gyűrű engem választott? De hiszen tegnapig még csak nem is hallottam rólad, drága hercegnő!
- De tegnap hallottál – mondta csendesen a táltos. – Hiszen a tűz mellett én egyfolytában róla meséltem neked. S amíg engem hallgattál, látatlanul is megszeretted őt. Nem a gazdagságába, vagy a rangjába szerettél bele, hanem a szépségébe, a jóságába, a tisztaságába. Ha nem így történt volna, a gyűrű még most is egy ürgelyuk mélyén lapulna.
Míg a táltos beszélt, Bibi hercegnő leguggolt, megsimogatta Micót, s megvakargatta Bozont kócos fejét. A kandúr hozzádörgölődzött a tündérleány lábához és azt miákolta:
- Ó, selymes a bőre, mint a tavaszi pázsit!
- Az illata édes, mint a mezei virágoké! – vakkantotta Bozont.
- Szelíd, és jóságos, mint a galamb, épp hozzád való – kurrogta Taréjos Dani fülébe.
Dani, kit nevezhetünk most már Szidonnak is, úgy érezte, szédülten kavarog körülötte a világ. Egyetlen nap alatt a sarkából fordult ki megszokott élete. Nem gondolt többé a maradásra, el sem tudta képzelni, hogy bárki, vagy bármi szépséges jegyesétől elszakíthatná. Két markos tenyere közé zárta a tündérlány kecses kis kezét, és azt mondta:
- A gyűrű nem hazudott. Szeretlek téged tiszta szívemből, s veled tartok akár a világ végére is. Veled tartok, hogy megismerj és te is megszeress engem. Mert csak akkor lehetünk boldogok, ha magamért szeretsz, s nem azért, mert a gyűrű így akarja.
Bibi hercegnő irult-pirult e szavak hallatán. Hát még, mikor Szidon átölelte, és szorosan magához vonta!
- Ejnye, Szidon, nem illik ezt ennyi ember előtt! – súgta a fiú fülébe, de mindhiába, annak karjai kapocsként zárultak a derekára. Mit volt mit tenni, Bibi hercegnő is átkulcsolta Szidon nyakát, s egyszer csak az ajkaik is egymásra találtak.
Hogy, hogy nem, a falubeli emberek cseppet sem vették zokon, amit láttak. Sőt, tapsoltak, ujjongtak, kalapjukat a levegőbe hajigálva ünnepeltek.
Taréjos vidáman körözött a szerelmesek feje felett, Micó dorombolva sündörgött a lábuk körül. Végül Bozont türelmetlen csaholására a jegyespár kibontakozott a csókból és ölelésből. Szidon mély sóhajjal így szólt:
- Hej, rólatok egészen megfeledkeztem, drága barátaim! Mi lesz veletek nélkülem?
- Hiszen jöhetnek ők is! – szólt mosolyogva a tündérleány. - Hatalmas az országunk, és állatok is szép számmal élnek benne. Cicák, kutyák, sőt, még galambok is.
- Én mindenhová veled tartok, gazdám – jelentette ki Taréjos. – Ahol te vagy, ott az én helyem is. Akkor vagyok boldog, ha téged is annak látlak.
Micó és Bozont sem kérette sokáig magát. Különösen akkor jött meg a kedvük a költözéshez, mikor megtudták, hogy egerek és verebek is bőséggel akadnak a tündérek földjén.
Már csak egy dolga volt hátra Szidonnak, a tündérfiúnak, akit többé soha senki nem fog Lüke Daninak nevezni. Búcsút kellett vennie a falu népétől. Fondorfő könnyítette meg a dolgát. A varázsló fogta az arannyal teli erszényt, és Szidon kezébe nyomta
- Súlyos teher ez nekem, fiam. Idáig még csak-csak elcipeltem, de vissza már nem viszem. Tégy vele, ahogy gondolod!
Szidon a zacskó aranyat háromfelé osztotta. Egy-egy kupaccal adott belőle a kovácsnak és a plébánosnak. Lelkükre kötötte, hogy minden egyes tallért a falu javára fordítsanak. A maradék aranyat a fiú e szavak kíséretében Csörögi nénire bízta:
- Maga jó szívvel volt hozzám, Csörögi néni. Ezért kérem magát, hogy amíg ebből a pénzből futja, legyen gondja a házamra és körülötte a kertre. Bármikor, ha látogatóban erre járok, tisztán és rendben szeretném a portám viszontlátni! S majd elfelejtettem! A pajtában a szemöldökfán mindig lógjon egy szál friss kolbász! Ígéretet tettem az egereknek, s az adott szavamat én meg nem szegem.
Mikor Dani így mindent elrendezett, felsegítette a táltos hátára Bibi hercegnőt. Megmarkolta a kantárt és elindult a fénylő kapun át a gömb belsejébe. Vállán ott ült Taréjos, két oldalán lépdelt Bozont és Micó. Kicsit lemaradva a vén Fondorfő zárta a sort. Mikor ő is átlépett a kapun, a gömb felemelkedett az égbe, s a tömeg lelkes éljenzése közben eltűnt a messzeségben.
6. rész: Bibi hercegnő
7. rész: Szidon
Lüke Dani a karjára ültette Taréjost. Cirógatta, becézgette, csókot nyomott a bóbitájára. Taréjos nem is értette, mi végre a kényeztetés.
- Úgy örülsz nekem, Dani, mint mikor egyszer a szomszéd faluban jártam, s csak három nap után tértem haza – jegyezte meg a galamb.
- Még annál is messzebb jártál kedves Taréjosom – felelte meghatottan a fiú. – Egyenesen a másvilágon tettél látogatást. Ha ez a drága tündér és a varázsló nem segítenek, ott is tartottak volna téged örökre.
- Mi ugyan semmit sem tettünk – dörmögte Fondorfő. – Már megmondtam, hogy a halál felett nincs hatalmam. Egyetlen dolog van a világon, mely képes ezt a csodát véghezvinni, s az a tündérek könnye.
- A te könnyed, Dani – tette hozzá mosolyogva Bibi hercegnő.
A fiú zavarodottan pillantott hol a tündérre, hol a varázslóra.
- Hiszen én nem is vagyok tündér…
- De mennyire, hogy az vagy! – csattant fel Fondorfő. – Húsz esztendeje egy pöttömnyi tündérfiúcska lezuhant ide az emberek közé, s nem találtuk meg, egészen a mai napig. De most bebizonyosodott, hogy az a kisfiú él, s derék fiatalemberré cseperedett. Te vagy az a tündér, s az igazi neved Szidon, Kron és Galea fia. Milyen boldogok lesznek a szüleid, mikor majd keblükre ölelhetnek!
Alig akart Dani hinni a fülének. Nem is az dobogtatta meg a szívét, hogy ő valójában tündér, hanem az, hogy megismerheti a szüleit.
- Akkor hát tündér szüleim azok, kik álmomban gyakran körbevesznek? S azt mondjátok, eljönnek majd ők is hozzám, s találkozhatom velük?
Bibi hercegnő szívből kacagott, s kacagásától még a száraz kóró is kivirágzott a ház tövében.
- Dehogy jönnek ide, Szidon! Te jössz velünk haza, Tündérországba!
Dani arcát egyszeriben sötét felhők lepték el.
- Haza? Hiszen nekem ez az otthonom. Ismerek minden fűszálat, itt él az összes barátom. Nem csak Bozont, vagy Micó, de még az a béka is, aki a patak kövén üldögél.
- Tündér vagy, Szidon, Tündérországban a helyed!
- Talán valóban tündérnek születtem, nem tudom. De emberek neveltek fel, s mostanra emberré váltam egészen. Éppen pár órája kezet emeltem valakire, megütöttem egy bottal. Egy tündér biztosan nem tesz ilyet még az ellenségével sem.
A falubeliek eddig csendben, izgalommal hallgatták, miként dönt Dani. Most viszont úgy érezték ideje a fiút a helyes útra terelni.
- Menj velük, Dani, ne kéresd magad! – kiáltotta öblös hangján a kovács. – Meglásd, ott is elcsattan néha egy-két kiadós pofon!
- Menj csak velük, fiam! – szajkózta a plébános is. – Ott már félúton leszel a mennyország felé!
De Dani nem mozdult. A barátaira, Bozontra és Micóra pillantott, és azt mondta:
- Nem hagylak itt titeket.
Ezt hallva Bibi hercegnő leugrott a nyeregből, csípőre tett kézzel a fiú elé állt, és azt kérdezte:
- Akkor hát inkább elhagyod a jegyesedet?
Dani zavartan pillogott, nem értette, miről beszél a tündérleány.
- Úgy bizony! – erősítette meg Fondorfő. – Ti ketten jegyesek vagytok, hála Tündérország szép hagyományának, a gyűrűvetésnek. Jobb, ha tudod, fiam, nálunk sem mindenki egyenlő. A gazdag, előkelő lányokat körülzsongják a hatalomra, fényűzésre vágyó ifjoncok. A Holdköves Gyűrű varázsereje segíti a leányokat a helyes választásban. A leány elhajítja a gyűrűt, s amelyik ifjú visszahozza és a leány ujjára felhúzza, az lesz a jegyese.
Dani még mindig értetlenül bámult, Bibi hercegnő vette át a szót.
- A gyűrűt varázslat segíti a rejtőzködésben. Csak akkor fedi fel magát, ha arra érdemes ifjú kerül a közelébe. Olyan, aki tiszta, őszinte szerelmet érez a leány iránt.
- S a gyűrű engem választott? De hiszen tegnapig még csak nem is hallottam rólad, drága hercegnő!
- De tegnap hallottál – mondta csendesen a táltos. – Hiszen a tűz mellett én egyfolytában róla meséltem neked. S amíg engem hallgattál, látatlanul is megszeretted őt. Nem a gazdagságába, vagy a rangjába szerettél bele, hanem a szépségébe, a jóságába, a tisztaságába. Ha nem így történt volna, a gyűrű még most is egy ürgelyuk mélyén lapulna.
Míg a táltos beszélt, Bibi hercegnő leguggolt, megsimogatta Micót, s megvakargatta Bozont kócos fejét. A kandúr hozzádörgölődzött a tündérleány lábához és azt miákolta:
- Ó, selymes a bőre, mint a tavaszi pázsit!
- Az illata édes, mint a mezei virágoké! – vakkantotta Bozont.
- Szelíd, és jóságos, mint a galamb, épp hozzád való – kurrogta Taréjos Dani fülébe.
Dani, kit nevezhetünk most már Szidonnak is, úgy érezte, szédülten kavarog körülötte a világ. Egyetlen nap alatt a sarkából fordult ki megszokott élete. Nem gondolt többé a maradásra, el sem tudta képzelni, hogy bárki, vagy bármi szépséges jegyesétől elszakíthatná. Két markos tenyere közé zárta a tündérlány kecses kis kezét, és azt mondta:
- A gyűrű nem hazudott. Szeretlek téged tiszta szívemből, s veled tartok akár a világ végére is. Veled tartok, hogy megismerj és te is megszeress engem. Mert csak akkor lehetünk boldogok, ha magamért szeretsz, s nem azért, mert a gyűrű így akarja.
Bibi hercegnő irult-pirult e szavak hallatán. Hát még, mikor Szidon átölelte, és szorosan magához vonta!
- Ejnye, Szidon, nem illik ezt ennyi ember előtt! – súgta a fiú fülébe, de mindhiába, annak karjai kapocsként zárultak a derekára. Mit volt mit tenni, Bibi hercegnő is átkulcsolta Szidon nyakát, s egyszer csak az ajkaik is egymásra találtak.
Hogy, hogy nem, a falubeli emberek cseppet sem vették zokon, amit láttak. Sőt, tapsoltak, ujjongtak, kalapjukat a levegőbe hajigálva ünnepeltek.
Taréjos vidáman körözött a szerelmesek feje felett, Micó dorombolva sündörgött a lábuk körül. Végül Bozont türelmetlen csaholására a jegyespár kibontakozott a csókból és ölelésből. Szidon mély sóhajjal így szólt:
- Hej, rólatok egészen megfeledkeztem, drága barátaim! Mi lesz veletek nélkülem?
- Hiszen jöhetnek ők is! – szólt mosolyogva a tündérleány. - Hatalmas az országunk, és állatok is szép számmal élnek benne. Cicák, kutyák, sőt, még galambok is.
- Én mindenhová veled tartok, gazdám – jelentette ki Taréjos. – Ahol te vagy, ott az én helyem is. Akkor vagyok boldog, ha téged is annak látlak.
Micó és Bozont sem kérette sokáig magát. Különösen akkor jött meg a kedvük a költözéshez, mikor megtudták, hogy egerek és verebek is bőséggel akadnak a tündérek földjén.
Már csak egy dolga volt hátra Szidonnak, a tündérfiúnak, akit többé soha senki nem fog Lüke Daninak nevezni. Búcsút kellett vennie a falu népétől. Fondorfő könnyítette meg a dolgát. A varázsló fogta az arannyal teli erszényt, és Szidon kezébe nyomta
- Súlyos teher ez nekem, fiam. Idáig még csak-csak elcipeltem, de vissza már nem viszem. Tégy vele, ahogy gondolod!
Szidon a zacskó aranyat háromfelé osztotta. Egy-egy kupaccal adott belőle a kovácsnak és a plébánosnak. Lelkükre kötötte, hogy minden egyes tallért a falu javára fordítsanak. A maradék aranyat a fiú e szavak kíséretében Csörögi nénire bízta:
- Maga jó szívvel volt hozzám, Csörögi néni. Ezért kérem magát, hogy amíg ebből a pénzből futja, legyen gondja a házamra és körülötte a kertre. Bármikor, ha látogatóban erre járok, tisztán és rendben szeretném a portám viszontlátni! S majd elfelejtettem! A pajtában a szemöldökfán mindig lógjon egy szál friss kolbász! Ígéretet tettem az egereknek, s az adott szavamat én meg nem szegem.
Mikor Dani így mindent elrendezett, felsegítette a táltos hátára Bibi hercegnőt. Megmarkolta a kantárt és elindult a fénylő kapun át a gömb belsejébe. Vállán ott ült Taréjos, két oldalán lépdelt Bozont és Micó. Kicsit lemaradva a vén Fondorfő zárta a sort. Mikor ő is átlépett a kapun, a gömb felemelkedett az égbe, s a tömeg lelkes éljenzése közben eltűnt a messzeségben.
Utóhang
Vissza az elejére
