Mici és Mackó:Az egérfogás tudománya

„- Micimackó.

Amikor először hallottam a nevét, én is azt kérdeztem, amit ti akartok kérdezni: „Hát nem fiú? Azt hittem, fiú. (A.A. Milne)”

 

Áll egy vízimalom a Tekergő felső folyásánál. A tető már beszakadt, a vályogfalak is utat engednek szélnek, esőnek, hólének. A nagy vízikerék a partra vetve lassan korhadékká válik. Pedig milyen vígan forgott még néhány évtizede is a bővizű patakocska sebes sodrától hajtva. Járt a nagy malomkerék, őrölte a rozst és a búzát, a színben gyűltek a zsákok, a zsákokra gyűltek az egerek. Macska nélkül a malom nem működhetett.

Az egyik nyár elején hirtelen jött az áradás, nagy kárt okozott, de a molnár legjobban Micit sajnálta, az öreg cirmost, aki a meggyfán seregélyre vadászott, mikor a nagy víz lezúdult. Meggyfát is, Micit is magukkal ragadták a tajtékzó hullámok.

A molnár a faluban, Ilonka néni kertjéből választott egy új cicát, ott mindig túlnépesedés volt ebből a nyávogó állatfajtából. Azt a kismacskát vette magához, mely küllemében a legkevésbé emlékeztette az árvízben eltávozott Micire.

* * *

- Szia, Mici vagyok, de fiú – mondta a fehér kiscica, és letelepedett a mogyoró bokor árnyékába.

- Tudom – felelte a behemót zsemleszínű kutya, aki az eperfa alatt hűsölt.

- Honnan tudod?

- Az előző macskák is mind Micik voltak. A gazda így hívta őket. És mind kandúr volt.

- De hát mi lett velük?

- Elpusztultak.

A cica megborzongott. Rossz érzés volt, hogy a macskák errefelé ilyen sűrűn váltogatják egymást.

- Mi történt? Megtámadta őket valaki? Vagy betegek voltak?

- Túl sokat járt a szájuk.

Mici hirtelen elhallgatott, sokáig csöndben kuporgott. Legalább egy percig. Közben azon törte a fejét, hogyan folytassa az ismerkedést, hogy ne tűnjön szószátyárnak. Végül óvatosan megszólalt.

- Ugye te kutya vagy?

Nem jött válasz.

- Láttam már kutyát, ha nem is ilyen nagyot. Hogy hívnak?

- Nem szoktam bemutatkozni a vacsorámnak.

A cica egy pillanatig megszeppenten bámulta a kutyát, aztán megrázta a fejét, és azt mondta:

- Á, nem fogsz megenni.

- Majd meglátjuk.

- Nem teheted. A molnár megharagudna rád, ha bántanál.

A kutya nem felelt semmit, átfordult a másik oldalára, hátát mutatva így a cicának. Nagy lapátfüleivel betakaródzott, úgy tett, mintha aludna.

Csöndben heverésztek alkonyatig, akkor a kert végében feltűnt a gazda. Jókora kondért hozott a kezében, lassan cammogott. Az eperfa mögött volt egy vályú, a kondér tartalmát abba öntötte.

- Egyél, Mackó! – szólt hangosan a kutya felé fordulva.

- Szóval Mackónak hívnak – jegyezte meg Mici. – Jó név, tetszik. Mit jelent?

- Egy vérszomjas nagy állatot, ami lenyeli a macskákat keresztben.

Mackó feltápászkodott, a vályúhoz cammogott, és hangosan csámcsogva nekilátott a vacsorájának. Mici nem mert a közelébe menni, pedig korgott a gyomra, s a levegőben finom illat terjengett. Megvárta, hogy Mackó befejezze a vacsorát, s visszatelepedjen a helyére. A kutya elterült a fa alatt, s jóízűt böffentett.

- Én is kapok mindjárt enni – mondta a cica. – Csak a gazda nem bírt kihozni egyszerre két kondért…

- Azt kétlem. Macskáknak nem jár vacsora.

- Miért nem? – kérdezte meghökkenve Mici.

- Mert az a dolgod, hogy egeret fogjál.

- Egeret? Miért kell az egeret fogni? Nincs lába? Eldől?

Mackó a cica felé fordította jókora sárga fejét, és nagyokat pislogott. Nem tudta eldönteni, hogy ez a macska tényleg gyengeelméjű, vagy a bolondját járatja vele.

- Van lába, és gyorsan szalad. De ha ügyes vagy, el tudod kapni. És ha megfogtad, utána megeszed. Az a vacsorád.

- Aha.

Mici próbálta megemészteni a hallottakat.

- Még sosem láttam egeret.

- Hát itt majd fogsz.

* * *

Este a molnár kirakta Micit a színbe. A malom oldalához ácsolt pajta volt ez. A szalmatető alatt több nagy halomban tornyosultak a zsákok. Egyik oldalon a búzával, rozzsal tömött, őrlésre várakozó zsákok magasodtak, másik oldalon a liszttel megtöltött zsákok sorakoztak.

Mici középen téblábolt, s leginkább azt várta, hogy reggel legyen. Nem mintha félt volna a sötétben. Szép, holdvilágos éjszaka volt, épp elegendő a fény ahhoz, hogy érzékeny macskaszemeivel mindent tisztán lásson. De bízott benne, hogy ha vacsorát nem is, reggelit biztosan fog neki adni a molnár. Hiszen annak sincs a szíve kőből.

Éjféltájt Mici ismeretlen neszezésre lett figyelmes. Valami mocorgott a sarokba támasztott szerszámok tájékán. A cica behúzódott egy lisztes zsák mögé, kíváncsian figyelte, milyen állat lehet az. Nem is egy állat volt, hat kis szürke, hosszú farkú lény szaladt elő a sarokból, s egyenesen a búzával teli zsákokhoz tartottak. Félúton jártak, mikor Mici rájuk köszönt.

- Sziasztok, Mici vagyok, de fiú.

A kis állatok dermedten megálltak, sem moccanni, se megszólalni nem mertek.

- Ti kik vagytok? – kérdezte Mici.

A láthatóan legtekintélyesebb állat, ki legelöl haladt, mielőtt sóbálvánnyá vált, megköszörülte a torkát, és azt mondta:

- Hogy mi? Izé… azt kérded, hogy mi… szóval.

- Hát egér! – sipákolta vékonyka hangon az egyik hátul kullogó, aprócska állat. A mellette álló társa hirtelen oldalba lökte, mire elhallgatott.

- Ti egerek vagytok? Tényleg egerek? – kérdezte Mici meglepve.

- Nem, nem! Dehogy! – felelte az elől álló. – Cini azt akarta mondani, hogy… hogy egérvadász. Igen, mi egérvadászok vagyunk. S éppen vadászunk. Egerekre vadászunk.

- Azt hittem, egerek vagytok – felelte csalódottan Mici.

- Ez jó! Nevetnem kell. Hahaha.

- Hihi, hehe – préseltek ki magukból a többiek is valami nevetés félét.

- Az én nevem egyébként Cöfli – mutatkozott be a fő egérvadász. – Ez itt a feleségem, Céda. Ők pedig a gyerekeink, Canka, Cini, Cupó, és Coki.

Mici mindegyikük felé biccentett, és megemelte a mancsát.

- Nagyon örvendek – mondta illedelmesen, hatszor egymás után.

-Tudod egyáltalán, hogy néz ki az egér? – kérdezte Cöfli.

Mici tagadólag rázta a fejét.

- Zöld a színe, és síkos a teste.  Farka pedig egyáltalán nincs.

- Igen, zöld – szajkózták a többiek. – És ugrál. És a patak partján lakik.

- Épp a patakhoz igyekszünk, hogy elkapjuk – tette hozzá Canka.

- Én is jövök – mondta Mici fellelkesülve. – Muszáj egeret fognom, az a dolgom! Ha nem tanulom meg, a gazda másik Micit hoz ide helyettem.

Cöfli a fejét csóválta.

- Nem lehet. Ha ennyien odamegyünk a patakhoz, elriasztjuk az egeret. Menj csak egyedül, Mici, átengedjük neked a zsákmányt. Legfeljebb nekünk ma felkopik az állunk.

- Haj, haj, felkopik – sóhajtoztak a többiek.

Mici szépen megköszönte az egérvadászok jóságát, s elmasírozott a patak partjára, a malomkerék alatti lassú folyáshoz. A patak csobogása, a kerék surrogása minden más zajt elnyomott. Mici nem hallhatta azt a vihogást, hahotázást, viháncolást, ami a pajtából kiszűrődött, miután kitette onnan a lábát.

* * *

- Majdnem fogtam egy egeret – mondta Mici.

Mackó, mint rendesen, feküdt az eperfa alatt az árnyékban.

- De elugrott.

- Ügyes egér lehetett – morogta Mackó.

- Beleugrott a patakba, és elmerült.

- Legalább eggyel kevesebben vannak.

- De aztán a patak közepén kimászott egy kőre, és azt mondta, hogy krutty.

A ház felől kiabálás hallatszott. Mackó feltápászkodott, és elballagott megnézni, mi történt. Nemsokára visszatért, s letelepedett a helyére.

- Jobb lesz, ha most meghúzod magad – szólt oda Micinek.

- Mért, mi történt?

- Négy zsákot kirágtak az éjjel a színben az egerek. A gazda most sepri fel a kiömlött búzát.

- Az nem lehet – rázta a fejét Mici. – Hiszen beleugrott a patakba és…

- Az egy béka volt, te ostoba. Az egér közelébe sem megy a víznek.

- Akkor miért lakik a patakparton?

- Nem lakik a patakparton.

- De én úgy tudom, igen.

Mackó lesújtó pillantást vetett a cicára.

- Hát a gazda alaposan mellényúlt, amikor téged kiválasztott.

- Megvan a magamhoz való eszem – felelte Mici sértődötten, s ezúttal ő fordított hátat a nagy sárga kutyának.

* * *

Következő éjjel az egérvadászok megint megjelentek a színben. Jöttek sorban, mind a hatan.

- Szia, Mici, hogy vagy? – köszöntötték már messziről a cicát.

- Rosszul – felelte Mici. – Az egerek itt jártak tegnap, míg én a pataknál vadásztam rájuk.

- Bizony, itt voltak – sóhajtott Cöfli. – Küzdöttünk velük az utolsó csepp vérünkig.

- Tényleg? – csodálkozott Mici.

- Bizony, bizony, harcoltunk! – sikongott Cini, és közben csapkodott a levegőbe, eljátszotta, milyen nagy csatát vívtak.

- De hát túlerőben voltak, nem tehettünk semmit – kesergett Cöfli. - Lehettek vagy százan. Ez még nem is lett volna baj. De olyan gyorsan röpködtek, hogy úgy tűnt, mintha ezren lennének. Alig bírtunk elmenekülni.

- Az egerek repülnek? – kérdezte elképedve Mici.

- Hát nem tudtad? Miféle macska vagy te?

Mici szégyenkezve lehorgasztotta a fejét.

- Hát, ide figyelj – magyarázta a fő egérvadász. – Talán nem mondtam tegnap, de az egereknek nagy barna szárnyuk van, és mindig a fény felé repülnek. Esténként egy világos helyen összegyűlnek. Aztán, ha jó sokan vannak, együtt lecsapnak a zsákokra.

- Akkor nem is a pataknál laknak?

- Mi is azt hittük, de most már tudjuk, hogy ott csak nappal bujkálnak. Ilyenkor a lámpa körül gyülekeznek, ami a malom bejáratánál van kifüggesztve. Ha most odamész a lámpához, többet is elkaphatsz közülük.

- Na, most majd ellátom a bajukat! – szólt Mici eltökélten, s elrobogott a ház túloldalára.

* * *

Mici peckesen odasétált a tornácon hűsölő kutyához.

- Képzeld, fogtam három egeret az éjjel! – mondta büszkén.

- És megetted őket?

- Kettőt igen. De nem volt túl jó. És ez itt a harmadik.

A cica óvatosan Mackó orra elé helyezte a tetemet. A kutya felnyitotta egyik szemét, egy röpke pillantást vetett a zsákmányra.

- Ez egy lepke.

- Dehogy! Ez egy egér!

- Ez egy éjjeli lepke. Távoli rokonságban sincs az egérrel.

- De hát szárnya van!

Mackó meghökkenten bámult Micire. Hirtelen nem tudta, mit feleljen erre az érvelésre.

- Honnan vetted, hogy az egereknek szárnyuk van?

- Cöfli mondta a színben. A fő egérvadász.

Mackó hirtelen felpattant, és a pajta felé fordulva a levegőbe szimatolt.

- Nem érzem másik macska szagát – mondta hosszas vizsgálódás után.

- Miféle másik macska?

- Az egérvadász macska. Azt mondtad, találkoztál vele.

Mici nagyot nevetett.

- Hihi, látod, te is milyen buta vagy? Az egérvadász nem macska. Kicsi, szürke, és hosszú farka van. Fura, hogy nem ismered őket, nekem már egy csomó egérvadász barátom van. A legkisebbet Cininek hívják.

Mackó elterült a földön. Áthengeredett a hátára, a lábával rúgkapált a levegőben, és közben fulladozva hörgött.

- Jól vagy, Mackó? Hívjak segítséget? – aggodalmaskodott Mici.

- Csak röhögtem egy jót.

A pajta felől kiáltozás hangját hozta a szél, ugyanúgy, mint előző nap.

- Belőled, barátom bolondot csináltak az egerek – mondta Mackó. – Már csak egyet tehetsz.

- És mi az? – kérdezte lógó orral Mici.

- Hízelegsz a gazdasszonynak. Akkor talán megúszod, hogy mérgükben a Tekergőbe hajítsanak.

* * *

Estefelé, mikor Mackó befalta a vacsoráját, egy darab virslit odavitt a szájában a bokor alatt gubbasztó Micihez.

- Nesze.

A cica nem nyúlt a virslihez.

- Már ettem – mondta. – Addig sündörögtem a molnárné lábánál, míg adott egy kis tejet.

- Na látod, nem is vagy teljesen reménytelen eset – dicsérte meg Mackó.

- Szégyellem magam – sóhajtott Mici. – Az egérvadászok…, vagyis az egerek a bolondját járatták velem.

- Ma éjjel bosszút állhatsz rajtuk.

- Gondolod?

- Előnyben vagy. Most már tudod, hogy ők az egerek, de ők nem tudják, hogy tudod.

- Kivéve, ha mégis tudják, hogy én tudom, hogy…vagyis…mindegy. Attól még nem bírom megfogni őket.

- Gyakorolj a virslin. Képzeld azt, hogy egér. Pofozgasd a mancsoddal, és ha elgurul, vesd rá magad.

Mici jó sokáig gyakorolt, a virslire végül annyi por ragadt, hogy már csak egy felismerhetetlen szürke csomó volt a földön.

- Most már szinte olyan, mint egy kifáradt egér – mondta Mackó. –Nincs más dolgod, mint átharapni a torkát.

Mici három harapással a másvilágra küldte a darab virslit.

- Így kell ezt csinálni – bólintott Mackó.

- De az igazi egerekkel ez nem fog menni –kesergett Mici.

- Ugyan miért nem?

- Mert ők a barátaim.

Mackó fel-alá mászkált az udvaron, és közben jobbra-balra rázta a fejét, mintha egy bögöly csípett volna a fülébe.

- Tudod mit? -  mondta végül.

Mici nem tudta.

- Ha majd előtted áll egy igazi egér, akkor…

- Akkor?

- Akkor gondold azt, hogy az csak egy darab virsli.

* * *

Az egerek aznap éjjel is előbújtak, gyanútlanul indultak a zsákok felé. Mici azonban villogó szemekkel elállta az útjukat.

- Szia, Mici, valami baj van? – kérdezte Cöfli.

- Miből gondolod?

- Olyan furcsán nézel ránk.

- Gyertek csak közelebb, megsúgom mi a baj – mondta Mici.

- Halljuk innen is – felelte óvatosan Cöfli.

Mici egy lépést tett előre, és azt mondta:

- Tudom, hogy mik vagytok.

Cöfli a feleségéhez hajolt, és valamit a fülébe súgott.

- Hű! – kiáltott fel egyszeriben Céda. – De buták vagyunk! Otthon felejtettük a csapdákat! Haza kell máris szaladnunk!

- Milyen csapdákat? – kérdezte Cini, mire Coki fenékbe rúgta.

- Tényleg, az egércsapdák! – csapott a homlokára Cöfli. – Gyerünk, gyerekek, forduljatok, futás haza!

Az egércsalád sarkon fordult, ám Mici egy ugrással megint előttük termett.

- Tudom, hogy mik vagytok! – ismételte a cica, és kieresztette a karmait.

- Persze, hogy tudod – makogta Cöfli. – Egérvadászok vagyunk.

- Nem – felelte Mici. -Virslik vagytok!

Az egerek szemvillanás alatt oldalra kanyarodtak, és berohantak a liszteszsákok közé. Csak Cini nem mozdult, nem is értette, mi történik körülötte. Mici odalépett hozzá, és megbökte a mancsával. Cini odébb penderült.

- Na, mit csinálsz? – kérdezte a kisegér sértődötten.

- Megeszlek – mondta Mici.

- Engem? A barátodat?

- Ez a macskák dolga.

- Várj! – hallotta meg Mici a háta mögött Cöfli hangját.

A cica megfordult, a zsákok előtt ott sorakoztak az egerek.

- Inkább engem egyél meg – mondta Cöfli.

- Vagy engem – tette hozzá Céda.

- Vagy válassz közülünk - cincogták a kisegerek.

* * *

- Nos? – kérdezte Mackó.

- Az egerek nem nyúlnak többé a zsákokhoz – felelte Mici.

- Megfogtad őket?

- Nem, megegyeztem velük.

A kutya magába roskadtan bámult a macskára. Legjobban a darab virslit sajnálta, amit előző este oktatási célból átengedett.

- Megegyeztél? Az egerekkel? Hogyan?

- Elköltöztek a pajtából, nem nyúlnak többé a zsákokhoz.

- Ez nagyszerű.

- Ugye?

Mici büszkén kihúzta magát.

- Van ám sütnivalóm.

A következő pillanatban felharsant a gazdasszony sikoltozása a házban.

- Jaj, mi történhetett? – kérdezte Mici megszeppenve.

Mackó hosszasan fülelt, aztán nagy sóhajjal azt kérdezte.

- Hová költöztek azok az átkozott egerek?

- Azt mondták, az éléskamrába – felelte a cica, és nagy ártatlan szemekkel bámult a méregtől majd felrobbanó Mackóra.

- Te ütődött! – vicsorgott a kutya. - Legjobb lesz, ha most rögtön szeded a sátorfádat!

- Tényleg? Az jó lesz? – kérdezte megkönnyebbülten Mici. – De mi az, és hol kell szedni?

* * *